„Mi még csak általános iskolások vagyunk és legtöbbünknek nincsenek pontos ismeretei arról, hogy mire is emlékezünk ezen a napon. Bár sokszor hallottuk már a nácizmus, fasizmus és kommunizmus szavakat.
A kommunizmus idején Magyarországon csak a dalok voltak vidámak, a mindennapi élet nem. Megemlékezésünk nem elevenítheti fel a kommunizmus minden elkövetőjét és elszenvedőjét, az eszmét teljesen körülírni sem tudjuk. De, kegyelettel emlékezünk mindazokra, akik áldozatul estek a kommunista diktatúráknak, akiket megfosztottak az életüktől, akiket bebörtönöztek vagy internáltak, de ideszámítanak azok is, akiknek a hatalom tönkretette az egészségét, egzisztenciáját, akik nem tanulhattak tovább, akiket „bepofoztak” a téeszekbe, öngyilkosságba kergettek.
Nálunk ma mindenki szabadon gondolkodhat és cselekedhet, ha azzal nem sérti embertársait. Amikor megszülettünk, ez már így volt. Ezek a kedvező változások kb. 15 évvel születésem előtt kezdődtek. Hogy hogyan éltek szüleinktől vagy nagyszüleinktől tudhatjuk és abból, amit itt az iskolában hallottunk és még hallani fogunk.”
Felkészítők: Forrás-Makay Tímea és Erni-Kovács Barbara tanárnők